A Zen

“A zen nem vallás.
Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája,
sem eszkatológiája nincs,
és szentkönyvre sem nagyon hivatkozik.
A zen nem filozófiai iskola, mert nem teória,
sőt a súly éppen az életrendre esik.
A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás,
mert amit tanít az éppen a minél
tágasabb és minél szabadabb.”

Hamvas Béla

A zen és a buddhizmus

A zen a buddhizmus egyik ága, és mint ilyen, gyökerei mélyen Buddha tanításaiig nyúlnak, kínai fejlődésére utalnak azonban taoista és konfucianista vonásai. A zen ág önmagát a Buddha Szív Iskolának nevezi, és leszármazását egészen Buddháig vezeti vissza. Gyakran a szútrák mindennapi recitálása során felsorolják az iskola átadási vonalát, felsorolva az összes “dharma őst”, és a zent továbbadó tanítókat.

sri-lanka-0037a-500

A zen a buddhizmus északi ágának, a mahajanának a része. Ebből adódóan számos ponton különböznek szokásai, gyakorlatai a déli theravada ághoz képest.

A zen nyitottságának köszönhetően a nem buddhisták körében is népszerűvé válik, különösen Ázsián kívül. Még olyan jelenségekről is beszélhetünk, mint a keresztény zen ág megjelenése. Mivel a zennek nem létezik hivatalos kormányzó testülete, szinte lehetetlen bármilyen hiteles leszármazási ágat is “eretneknek” minősíteni. Az alapelv az, hogy bármilyen hiteles zen iskolának vissza kell tudnia vezetnie tanítóinak leszármazását Japánba, Koreába, Vietnamba, vagy Kínába.

A zen a mahajana buddhizmust követő iskolák összefoglaló japán neve. Eredetileg Indiában gyakorolták dhyana néven, ami Kínában ch’an néven vált ismertté, majd innen terjedt tovább Koreába, Japánba, és Vietnamba. A zenben a megvilágosodás elérésében különleges hangsúlyt kap a zazen néven ismert ülő meditáció. Habár sok követője pusztán testi-szellemi gyakorlásnak tartja, a zent sokan vallásnak, illetve filozófiai rendszernek tekintik.

Zazen2-1

Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. Tenni kell, gyakorolni. A válaszok a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, már csak azért sem, mert személyre szabott, nem található meg sem a könyvekben, sem másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válaszok, a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az megtörténik.

A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan hatoljunk le legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában.

A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában.

A zen egy út. Egy út, amelyen keresztül eljuthatunk legmélyebb gyökereinkig, odáig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk, hová megyünk. A zen tehát a lét alapvető kérdéseire keresi és ad választ jóllehet ez a válasz olyan tapasztalati válasz, amely nem foglalható szavakba.

A zen egy út. Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem mindenkinek való út, mint ahogy különböző személyek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így és eképpen különböző utak léteznek ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, és a zen az egyik ilyen út.

Az út szelleméből következik, hogy ezt a választ, amely nem foglalható szavakba, mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent, amely során a lélegzetünkre figyelünk.

Tehát a zen pillére maga a gyakorlat, a zazenki gyakorolhatja. Nem számít az, hogy a gyakorló honnan jött, és milyen nézeteket vall. A zen útja az elfogadás és a a belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken, és eljussunk a legmélyebb gyökerünkig, túljutva minden tanult és ránk kényszerített elképzelésen, és nézeten, eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. Fontos megjegyezni, hogy a zen által, nem hogy elveszítenénk egyediségünket, beleolvadva valami megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk, és megtaláljuk közös gyökereinket.

A válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag. A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem. A zen alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”

A zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz. Tenni kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja, akik készek arra, hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal, hanem maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.

Tehát a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást, és szorgalmat igényel. Nem tagadható azoban, épp a jellegéből kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolag a salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az teremtő erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. De ez a zazen gyakorlásának csak a hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől, hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.

kyoto-garden-v-033.2

A karatetanulás célja az ember önmagával való tökéletes egységének elérése. A gyakorlása során szükséges elmélyülés – meditatív jellegének köszönhetően – ideális feltételeket teremt az önmegfigyelésre; ilyenkor a pillanatot tudatosan élhetjük át, és szellemünket pihentethetjük.

A kyokushinkarate a távol-keleti harcművészetekhez (aikidó, dzsúdó, iaidó, kendó, stb.) tartozik, amelyet erősen befolyásol a zen buddhizmus filozófiája. A zen gondolatvilágával való kapcsolatból merítették erkölcsi alaptartásukat a szamurájok. Ennek eredményeként a halálos küzdőtechnikák a személyes fejlődés és tudati képzés módszerévé alakultak át. Ezt a tudatos fejlődési, gyakorlási módszert nevezzük búdónak, a harcos útjának. Az a harcos képes legyőzni másokat, aki legyőzte saját énjét. Csak amikor szelleme teljesen tiszta, akkor tudja a helyzetet úgy felfogni, amilyen az valójában, és ennek megfelelően cselekedni. Ameddig a harcos tudatát fogva tartják az előítéletek, addig az a mód, ahogyan ellenségét szemléli és elképzelései arról, egy adott helyzetben melyik cselekvés helyes és helytelen, csak egy saját maga által teremtett illúzió eredményei.
Ami a zenben helyben ülő meditáció útján játszódik le, azt a karatéban kemény testi gyakorlatokkal érik el, amelyek a karatekát testileg és szellemileg saját határaira juttatják el. Miközben a hagyományos mozgásformákat számtalanszor megismétli, az önelemzésnek olyan folyamata is elindul, amelynek során felszínre kerülnek tudatában mindazok a tényezők, amelyekkel tisztán láthatja a valóságot. Csak aki saját cselekedeteire reflektál, az szabadulhat meg önmagáról alkotott elképzeléseinek bezártságából. Ennek során az első és legfontosabb lépést az jelenti, hogy elfogadja az énállapotot, mentesen mindenfajta szégyen- vagy kívánság-elkép­zelésektől.